Nemrég megjelent LibreOffice 6.3-as verziója (újdonságok részletes listája). A TDF most közölt egy részletes statisztikát az új verzióval kapcsolatban. A hivatalos weboldalról eddig 429,848 alkalommal töltötték le a LibreOffice 6.3-at, 416,396-an nézték meg a hivatalos weboldalt, 54,059 alkalommal nézték meg a hivatalos bejelentést, 34,001-en nézték meg az újdonságokat bemutató videót és 25,151 reakció érkezett a Twitter-en.
Forrás: TDF blog.
Szép számok. Mint újságírót, érdekelne a Win/Lin arány, és hogy mennyi első telepítést érzékelt a Documentum Foundation.
Legjobb tudomásom szerint az automatikus frissítés és az összeomlás-jelentés alaphelyzetben be van kapcsolva, a telepítéskor rákérdez: azonnal ki lehet kapcsolni — helyes.
De aki nem kapcsolja ki, arról van információja a DocFound-nak… Mert az első indításnál nyilván megnézi a LO, hogy van-e frissítés — és ezt a DocFound is megtudja.
Szóval: a le nem tiltott frissítésekből mennyi windowsos, mennyi linuxos első telepítést regisztráltak egy hét alatt? (A kapott szám mintegy 1/3-a, 1/4-e lehet az új felhasználók száma…)
Erről a TDF-nél kellene érdeklődni, nekik talán van részletesebb statisztikájuk.
Ezt a cikket tolta az arcomba a Google News a telefonomon (e hét elején):
https://www.dedoimedo.com/computers/libreoffice-6-3-review.html
Címe: “Csodára várva”… Hát, elmaradt neki, de ettől a cikk még sz… nem jó.
Rádöbbent az ürge, hogy minél bonyolultabb a dokumentum, annál kevésbé hasonlít egymásra az azonos forrású ODT és DOCX. Amiből azt vonja le, hogy a LO-t MS környezetben nem lehet használni.
Hosszan mérgelődtem.
Vicc: entomológus (rovarász) szöcskét vizsgál. Ráordít: “Ugorj!” Ugrik. Kitépi egy lábát, megint ráordít. A hatodik láb után feljegyzi: a tücsök, ha a lábait eltávolítjuk, megsüketül.
Ennyire hamis a LO-ra vonatkozó megállapítás is, és az elhárítása is lehetetlen.
(Poén: a szöcske dobhártyája az ugrólába belső oldalán van — de nemcsak azzal hall…)
A helyzet kissé jobb lehetne, ha az MS használná a saját maga által barkácsolt szabvány, az OOXML formátum Strict (szigorú) verzióját. A Transitional verziót eleve létre se kellett volna hozni: az csak arra kellett, hogy legyen egy olyan formátum, aminek a tulajdonságait akkor és úgy változtassa, ahogy neki tetszik. És talán még mindig ez a transitional verzió az alapértelmezett formátuma az MSO-nak, a Strict-et beállítani a Word/Excel programban pedig nem minden MSO felhasználó képes…
Innentől kezdve a kompatibilitásnak annyi…
Hát, elolvastam a cikket (rögtön meg is osztottam), s igen sok tekintetben igaza van, állításait példákkal, érvekkel támasztja alá, bár a makacs tények olykor zavaróak, ezért inkább nem zavartatjuk vele magunkat. A MSOffice és LiberO átjárhatatlansága annyira nem rossz, mint írja, főleg, ha maradunk a régebbi MS formátumoknál (doc, xls). Több hasonló programmal összevetve az beolvasás LiberO-ba többnyire vállalható, a gond nálam inkább a “visszaúttal” van — persze, a hitehagyottat meg kell büntetni… A nem szakember (és ilyen progik esetén ez alap) alapjoga a hozzá-nem-értés. A gond nem a MO hozzáállása (aligha etikus, segíthetne a konkurrenseknek), hanem a fő gond nyersen mondva: a hazudozás. Nincs kompatibilitás: tény, nem lehet megoldható — okos programozó mondja, buta felhasználó elhiszi, de miért állítják akkor reklámban, infoban kompatibilisnek, alternatívának?
Maradva a szöcskénél, lehet, hogy süket, lehet hogy nem de a reklámban ne mondjuk, hogy a lábatlan szöcske még repülni is tud…
1. A “minél bonyolultabb, annál kevésbé átjárható” jelenség közismert (kellene, hogy legyen, még az újságírók számára is).
2. Helyes megközelítés, hogy oda-vissza behívás-mentés után vizsgálódunk MO-LO-MO, illetve LO-MO-LO irányokban.
3. Szerintem a DocFound év(tized)ek óta rosszul kommunkálja magát:
— nem a hasonlóságot és az átjárhatóságot kellene nyomatni, hanem a szakmai, használhatósági és technikai előnyöket a LO javára;
— abban kellene lobbizni, hogy a LO-programozási szakértelem ugyanolyan legitim szakma legyen, mint az MS Office-dolgok, nem abban, hogy XY önkormányzat térjen át;
— miután a környezetek SOHA NEM homogének, a LO-MO együttműkodésének megoldásaira kell mintákat keresni.
“de miért állítják akkor reklámban, infoban kompatibilisnek, alternatívának?”
Szerintem azért, mert az eseteknek egy igen jelentős százalékában a felhasználók olyan nagyon egyszerű alapdolgokat használnak csak, amikre hazugság nélkül kijelenthető, hogy kompatibilisek a két “konkurrens” szoftverben.
Az is le vagyon írva sok-sok helyen, hogy az AOO és LO az NEM MS-Office klónok: lehetnek, vannak és kifejezetten “akarnak is lenni” különbségek mind a használat módjában, mind pedig a fájlformátumokban.
És arról is szól több írás, hogy a formátumok csak részben átjárhatók. Itt van egy szép oszlopdiagram arról, hogy kb. milyen arányban azonosak, vagy különbözőek a fájlformátumok, és hogy mindegyikben van olyan sáv, ami a másikban nem fellelhető tulajdonságokat fedi le, és hogy az MS bizonyos arányban már a saját maga által létrehozott OOXML szabványtól is eltért, és várhatóan eltér majd még jobban… Utóbbit lekövetni pedig közzétett leírás hiányában LEHETETLEN, illetve olyan lassú “reverse engineering” folyamat, ami gyakorlatilag soha nem érheti utol a változásokat. Remélem, látszani fog a link az angol fórumról:
https://forum.openoffice.org/en/forum/viewtopic.php?f=71&t=83694
Ha nem látszik, akkor erre keress rá az angol AOO/LO fórumon:
Differences between Writer and MS Word files
“nagyon egyszerű alapdolgokat”…
Ez eléggé szubjektív. Továbbá a “kompatibilis” fogalmat is árnyalni kell. Amikor a LO Writer lefagy egy adott DOCX behívásakor, akkor az a DOCX nem kompatibilis, ha behívja, de az nem ugyanúgy néz ki, akkor már lehet mondani, hogy “valamennyire kompatibilis”?
Nem teszteltem le most (a 6.3-mal) az alábbi szituációkat, de volt bajom
— oldalszámozás formázásával és helyzetével (élőfejben, -lábban);
— stílusban megadott formázásokkal (mondjuk, ez is szerteágazó lehet…);
— dokumentumtulajdonságokkal (cím, szerző stb.)
Nekem ezek bizony nagyon egyszerű alapdolgok.
Vannak kollégáim, akik képtelenek megérteni, hogy az ősrégi (16 bites Win3.1, WinWord6) TimesNewRomanCE betűtípus igen régen nem létezik a Windowsban sem, a ma telepíthető és futni képes MS Office verziókban sem. Ennek ellenére
– nem hozzák létre újra a régi, már eleve konvertált dokumentumot LibreOffice-szal ODF formátumban, hogy az új már csak aktuálisan létező tulajdonságokat tartalmazzon,
– nem javítják ki a használt betűtípust az ős-régről megmaradt és konvertált dokumentumaikban (persze, hogy le lesz cserélve automatikusan a mai TNR fontra, vagy másra, ami nem pont olyan méretekkel bír, mint a régi CE változat);
ennek ellenére elvárják, hogy a dokumentum pontosan ugyanúgy nézzen ki, mint régen.
Más kollégáimnál a behúzás az úgy keletkezik, hogy: TAB, TAB, TAB, SPACE, SPACE…
Megint más kollégám nem használja a stílusokat, mert “kinek van ideje többször tíz stílust ÁLLANDÓAN létrehozni…”. Nem képes belátni, hogy ha készít néhány sablont a kívánt stílusokkal, akkor nem kell mindig létrehoznia és beállítania a stílusok tulajdonságait; ráadásul nem lesz SZEBB, vagy jobb az a dokumentum, amiben többször tíz különféle stílus van, mint amiben 5-6 féle csupán, az is jól szervezve, hierarchikusan létrehozva.
(A több mint 1000 különböző fajta stílust tartalmazó OCR/doc/odt konverziós csődtömeg dokumentum – a magyar fórumról – is ide kívánkozik a sorba…)
Az angol fórumon hetente van több olyan felhasználó, akiről már a kérdéséből az derül ki, hogy még azt se tudja megkülönböztetni, hogy van a programcsomag és vannak az ő dokumentumai, és ez a kettő nem ugyanaz. Nem tudja, hogy hová mentődnek a dokumentumai, hogy azok milyen formátumban lettek elmentve, stb, stb…
És akkor hol vagyunk még a hatékony munkától, és az igazi kompatibilitási problémáktól…
Ilyenek nem kevesen vannak, és én ilyen alapdolgokkal szembesülök nap, mint nap.
(Hozzáteszem: én se tudom olyan hatékonyan használni a LO-t ahogyan szeretném, de ebben alapvetően nem a LO valóban meglévő kisebb-nagyobb hibái akadályoznak meg.)
Kedves Tibor,
elnézést, hogy ismeretlenül megszólítom, azonban nem tudok kihez fordulni ebben a témában.
Miután pár napja lejött egy MS frissítés a W10-es asztali gépemre, nem lehet megnyitni a Libreoffice dokumentumokat, holott fontos adatok vannak lementve ezekben a formátumokban. Ez még a 6,3-as verzió a gépemen. Ha tudna segíteni abban, hogy mi a helyzet, ha letöltöm a 6,3-as törlése nélkül a legújabb verziót, mi történik? Sérülni fog az adatállomány, vagy nem? Megköszönöm ha válaszol, üdv. Zsuzsa
“miért állítják kompatibilisnek, alternatívának?”
Mert ennek az állításnak magas az igazságtartalma. Nem száz százalék, de meglehetősen magas.
Hogy nézne ki, ha azzal reklámoznák, hogy “minél nehezebb feladatra használod a LibreOffice-t az MS Office helyett, annál több pénzbe fog kerülni az átállás”?!
Más autó vásárlásakor kézenfekvő, hogy az eltéréseket meg kell tanulni, akkor a LO-ra való áttéréskor miért nem?
Napjainkra a Microsoft Office megkerülhetetlen szabvánnyá vált. Lehet bírálni a formátumai “lelkét” érintőleg, de nem várható el, hogy a konkurenseit támogassa, netán továbbképzést szervezzen… Ha a kompatibilitás programozói képességen múlik, hát az ő feladatuk a megoldás, ha nem lehet, akkor ezt is ki kell mondani, de a felhasználóra mutogatni nem lehet. (Elég sok időmbe telt, míg véletlenül találtam egy Times New Ce-s doksit, amit még 2.0-s office-val csináltam. Érdekes módon gond nélkül nyílt meg, Times New Romannal, persze Microsoftban.) Az átjárhatóság sajnos nem LiberO-s kizárólagos kérdés, még a WP — ex Kingsoft — a legjobb. Nekem főleg Calc-os gondjaim voltak, s érdekes módon nem az oda, hanem a visszaúton. Azaz a LiberO megnyitja, kezeli, menti stb. az xlsx formátumot, a programon csak — érdekes módon — a LiberO-ból Microsoft válik problémássá, ami gonosz gondolatokat ébreszthet némi üzleti szándékosságról. Ugyanakkor a LiberO és hasonló sokadik vonalbeli office-progiknak volna létjogosultságuk, részben a szegényebb, részben az informatikailag képzetlenebb emberek körében (akik pl. nem ismerik a warez fogalmát). Ők viszont nem fognak makrókat írni, extra sablonokat szervezni stb. “azért mert Libero” olyasmikre, amit más progikban menetből, pár kattintással meg lehet oldani.
“Napjainkra a Microsoft Office megkerülhetetlen szabvánnyá vált.”
Ez biztosan nem igaz. Egy olyan formátum, ami minden egyes programverziónál más és más lesz, az semmi módon nem tekinthető szabványnak. Hivatalos értelemben semmiképpen, se köznapi értelemben sem.
Az igaz, hogy az MS-nek teljesen sikerült eltüntetnie a konkurenseit, a nyílt forrású, ingyeneseket kivéve. Talán még az Adobe Acrobat létezik, de annak meg csak az ingyenes OLVASÓ (reader) változatát ismeri a legtöbb ember…
De voltak sokkal logikusabb működésű, sokkal integráltabb Office csomagok, csak nem bírták a versenyt: AppleWorks, IBM Works, Island Office, Lotus Symphony, Open Access, és mindezek változatai, stb, stb…
A stílusokra alapozás sem StarOffice/Sun OpenOffice/LibreOffice találmány, más csomagokban ez volt az alap formázási mód, az ötlet onnan jöhetett.
A bináris fájlformátumait (.doc, .xls) sohasem szabványosította a MS (míg pl. a PDF – ISO 32000-1:2008 – nemzetközi szabvány). Az OOXML (.docx, .xlsx…) is csak azért készült el a MS-nél, mert félt, hogy az ODF szabvány megjelenése (ISO 26300:2006) piacot fog tőlük elvenni (ahogy ez meg is történt). Ezért sebtiben összedobtak egy szabványnak csúfolt valamit, amit saját maguk sem tartanak be: ISO/IEC 29500:2008, aminek a Transitional változatát szintén folyton változtatják. No, most ez minden, csak nem “szabványos” megoldás.
Létezett:
Word 6.0,
Word 95,
Word 97,
Word 2000,
Word XP,
Word 2003,
Office 97/2000,
Word XP,
Word 2003 fájlformátum,
és az újabb OOXML verziók.
És ráadásul a Word6 valójában még csak nem is az első a sorban, de az azt megelőzőeket ma már számon sem tartják… Ezek mind-mind különbözőképpen viselkednek kisebb-nagyobb mértékben! Ráadásul évtizedekig ezeknek a leírása titkos volt: más nem lehetett képes as MS formátumaiban dokumentumot létrehozni a leírás nélkül.
Ezt neveznénk de facto szabványnak???? Őrület!!!
Néhány verziót véletlenül kétszer írtam, bár ahonnan másoltam, ott is kétszer szerepelt, mert egy másik megváltozott tulajdonságot is ecseteltek…
Remélem, nem tűnök a Microsoft ügynökének… Van MS Office a gépeimen, alapból viszont kerülöm. De: a Micro üzleti vállalkozás, mint ilyen profitra tör. Igen, uralkodó a piacon, de ezt nem valamiféle sátáni segítséggel, hanem teljesítménnyel érte el. Nem oszt meg forráskódot, nem segíti a konkurenseit — hát ez valóban nem szép tőle. A mezei felhasználót ilyesmi hidegen hagy: ha Mancika begépeli: ‘hüje vagy’ akkor (eltekintve az esetleg figyelő automata hejjjesírásellenőrzéstől) akkor ezt kéri vissza, ha pedig a középreállítást tab+tab+3 pöcc a szóközzel abszolválja, akkor a konvertált változatban ugyanígy kapja. Még egyszer: nem az a fő gond, hogy az xy program nem tudja kezelni az MS-t, hanem az, amikor ezt állítja — hazudja — a usernek… Egy ‘Animal Planet’-es példával élve: az oroszlánnak és a hiénának is +van a helye az okoszisztémában, de utóbbi ne nevezze magát az állatok királyának és ne panaszkodjon, hogy a sörényes nem segít neki vadászni…, érje be a maradékkal.
“Igen, uralkodó a piacon, de ezt nem valamiféle sátáni segítséggel, hanem teljesítménnyel érte el. Nem oszt meg forráskódot, nem segíti a konkurenseit — hát ez valóban nem szép tőle.”
Korrupciós ügyek tömkelegével férkőzött be nem egy helyre, országba, stb… de erről ennyit…
Szó sincs arról, hogy a PROGRAMBÓL egyetlen bitnek a jelentését is megossza. Joga
és érdeke titkolni. De a dokumentumformátum leírásával egészen más a helyzet! Ha pedig ő maga nemzetközi szabvánnyá tette, akkor
– NEKI is be kell azt tartania, ha azt állítja, hogy aszerint működik a programja.
– közzé kell tennie a változtatásokat, ami a szabványt érinti.
Ma minden valamirevaló programnak van PDF kimenete. Nagy szószban lenne a világ, ha az Adobe (ami szintén egy kapitalista cég, és ő találta ki és szabványosította a formátumot!) azt mondaná: “Mától csakis az Adobe Acrobat lesz képes PDF fájlokat előállítani és olvasni, mert úgy megváltoztatjuk a fájlformátum szerkezetét és licencét, hogy azt másnak nem lesz lehetősége és joga előállítani!”
Más a program és más a dokumentum! Ezt keveri össze sok Mancika is…
“uralkodó a piacon, de ezt nem valamiféle sátáni segítséggel, hanem teljesítménnyel érte el”
NEM. (tldr (too long don’t read) következik)
Jókor jelentkezett egy (akkor) vonzó megoldással, ti. a Win 3-mal. Emlékszem, 1993-at írtunk.
A Win3-at, mint a vaníliás vattacukrot, úgy megkajálta mindenki önként és dalolva. Akkor szállt föl a Microsoft, ha az teljesítmény, hogy nem követett el végzetes hibát, akkor teljesítménnyel érte el és tartotta meg a sikert. Szerintem a vásárlók, a fogyasztók vitték sikerre, mint egy bestsellert — amelyekhez hasonlót sokat írnak, de ki tud azokról? “Habent sua fata libelli”, a könyveknek saját sorsuk van, azaz a befogadók alakítják a művek sorsát, a művek meg a befogadókat…
Miután a Microsoft elért egy kritikus tömeget, Mr. Gates felismerte a hálózati hatás erejét, és ki is használta — mint azóta mindegyik vezér.
A hálózati hatás — a piac — aztán ellehetelenítette az alternatívákat. Mintha egy bizonyos Herr Marx is felismerte volna ezt a folyamatot a XIX. század elején.
Szóval, nem szakmai teljesítménnyel van a Microsoft a piac élén, hanem piaci viselkedéssel.
Mi, felhasználók meg, azzal tartjuk a csúcson, hogy ha meg tudjuk oldani a feladatot egy nem optimális eszközzel, akkor nem dobjuk el a tökéletlen eszközt egy … 30 százalékkal jobbért, mert a különbség nem éri meg. Kisebb kognitív erőfeszítés kell az ismert és tudottan nem optimális eszköz használatához, mint áttérni a kevésbé ismert, de tudottan jobbra. Lásd még: vakon gépelés. Mindenki tudja, hogy a szövegbevitel hatékonyságát mintegy 60 százalékkal növeli — viszont 2-3 hónapig tart, míg stabilan beírjuk a procedurális memóriába, és ezalatt viszont sokkal kevésbé vagyunk hatékonyak.
Hát, így.
A LO pl azzal is nyerhetne valamit, ha elárulná, hogy a Google Docs, a Google Sheets milyen arányban LibrOffice… Lehet, h valami non disclosure agreement miatt nem árulhatja el.
Köztudott, hogy az ő grafikus operációs rendszerének az ötletét honnan “vette” Billy Boy.
A Google felhőből a hagyományos (böngésző) kezelői felületről NATÍV formátumban le sem tudod tölteni a Google dokumentumaidat, csak valamilyen más, ismert formátumban. Ez se túl bizalomgerjesztő. (És egyelőre nagyon korlátozott tudású is a GD).
Hátőőő… Én elfogult vagyok a Google irányában, bár, a “vakságom” mértéke csökken, ahogy telnek az évek.
Szóval a “Google natív formátum” fogalmat nem tudom értelmezni.
Ha a dokumentum (szöveges, számolótábla stb.) a felhőben van, és az elérésére használt eszközöm eléri és manipulálja, továbbá a dokumentum a rendeltetése szerint használható online — akkor EZ a natív fomátuma. Ha nem a saját alkalmazásában (böngésző, felhő) akarod használni, akkor bizony abba konvertálva letöltheted.
Az online Google dokumentumoknak NINCS natív, offline formátuma.
Illetve: ha pl. okostelefonon beállítod, hogy az adott dokumentum legyen elérhető offline (egy ideje, tán 1, 1,5 éve, van ilyen lehetőség), akkor a Google Docs (Sheets, stb.) app akkor is megnyitja és szerkeszti, ha nincs internetkapcsolatod. Amikor meg újra online leszel, akkor szinkronizálja az offline végzett beavatkozásokat.
Ez az offline állapot tekinthető natív formátumnak : pont olyan, mint bármilyen más app fájlja: látod a fájlt, de megnyitni csak a hozzá rendelt alkalmazásal tudod.
Hm?
Továbbá én nem mondanám korlátozottnak a Google Docs (Sheets, Draw, SLides) tudását. Igen, kevesebbet tud, mint a LO Writer, Calc és Draw vagy Impress, de a használathoz már éppen eleget.
Nem volt ez mindig így, a dolgok sokat javultak az idők során, és persze van egy csomó roppantul idegesítő körülmény mindegyikben. Viszont mondok néhány dolgot, amit a Google cuccok tudnak, a LO meg nem:
— egyidejű online szerkesztés (ne gyere nekem a “távoli dokumentum” szolgáltatással, nekem még SOHA nem működött a LO-ban…);
— részletes editing history, visszaállás bármelyik korábbi állapotra, és tudható, hogy ki követte el az adott beavatkozást;
— a Draw az objektumokat tudja EGYMÁSHOZ igazítani: jelzi, ha egy kép széle épp egybeesik a bekezdés szélével, másik képpel, vagy a szélessége, magassága (átméretezés közben) azonos egy másik képével. (Ilyet az InDesign tud 600 ezer forintért (na jó, azért az tud még egyet s mást ennyiért)…)
“Igen, kevesebbet tud, mint a LO Writer, Calc és Draw vagy Impress, de a használathoz már éppen eleget.”
Főleg a Sheets-et próbáltam eddig, de az nagyon gyenge. Az Excel 5.0 is jóval többet tudott.
Se stílusok, se sablonmentési lehetőség, se makró, se egyéb programozhatóság. Amit tud, azt nevezem én ALAPFUNKCIÓKNAK, amit az átlagos user használ: beírok szöveget, beírok számot, beírok képletet és KÉZZEL megformázom a cellákat. Ennyi. Jó, van még grafikon, meg miegymás, de ez így adattárolásra és alapműveletekre alkalmas csak. Szerintem iterálni se lehet vele. A polinomiális regressziót se sikerült még működésre bírni…
…Mert nem az a baj, hogy nem tud valamit egy program (semelyik programot nem lehet felkészíteni úgy, hogy MINDEN felhasználó igényeit kielégítő funkciók alapból benne legyenek), hanem az, ha nincs meg benne a többszintű lehetőség a továbbfejlesztésre, kiegészítésre.
A LibreOffice Calc-ban írhatok saját függvényt a támogatott programnyelveken, írhatok hozzá könnyen terjeszthető kiterjesztést, hozhatok létre saját eszköztárat, vagy akár belenyúlhatok a forráskódba is, ha a tudásom és a gyakorlatom megvan hozzá…
“Ez az offline állapot tekinthető natív formátumnak : pont olyan, mint bármilyen más app fájlja: látod a fájlt, de megnyitni csak a hozzá rendelt alkalmazásal tudod.”
Jó. És a Google szerkesztőjén kívül MÁS szerkesztővel meg tudom nyitni???
Csakis konvertálás után. És ez csak addig működik “jól”, amíg a Google formátum nem tartalmaz olyan új tulajdonságot, ami a többi formátumokban nincs meg. (azaz: amíg kisebb tudású a FORMÁTUM, mint a többieké.)
Na, ez az ami használhatatlanná teszi.
1. Kevéssé ismerem a Calcot (Excelt), valszeg pont ezért vagyok megelégedve a Sheets-szel.
2. Szerintem a “natív formátum” meghatározása az, hogy csak a saját alkalmazásával lehet szerkeszteni.
3. A “használhatatlan” jelző nagyon erős. Pont te nagyon jól tudod, hogy ugyanazt a szoftvert kontinuum számosságú célra és módon lehet használni. Igen, a Sheets sokkal kevesebbet tud, mint a LO Calc, ettől még nagyon sok feladatra jó, és ott van bármely böngészőben – amit azért a Calcról nem lehet elmondani.
És igen, mondtam is, van egy sor roppantul idegesítő tulajdonsága.
Én azt akartam leszögezni, hogy a Google Sheets messze túl van a “hű, de érdekes, mi lesz ebből” koron, cirka 2013-ban volt ilyen, és akkor valóban használhatatlan volt, bár, oszlopot összeadni, értkeket szorozni stb. már akkor is tudott…
“A “használhatatlan” jelző nagyon erős.”
Nem a programra, hanem a fájlformátumra értettem. Az a használhatatlan. Csakis konverziók sorozatának segítségével tudod offline módon eljuttatni, valakihez, átadni valakinek. A konverzió meg csak a faék-jellegű fájlok esetében működik jól, ezt már mindnyájan megtapasztalhattuk.
A program nem használhatatlan, csak gyenge. Adatbevitelre jó, mert többen is tudnak egy fájlon dolgozni. És a leg-alapabb funkciókra jó még.
“Azaz a LiberO megnyitja, kezeli, menti stb. az xlsx formátumot, a programon csak — érdekes módon — a LiberO-ból Microsoft válik problémássá, ami gonosz gondolatokat ébreszthet némi üzleti szándékosságról.”
De csak az OOXML szabványnak a Strict verzióját kezelheti pontosan a LibreOffice, mert ARRÓL van leírás. (A Transitional folyamatos változtatgatásait az MS nem közli a ISO szervezettel, legalábbis nem látom a szabványtárban a különböző évszámú verziók garmadáját…) A MS tehát nem teljeskörűen kezeli a saját maga által létrehozott szabvány Strict verzióját. WIKI:
“A Microsoft Office 2010 olvasási támogatást nyújt az ECMA-376-nak, írás/olvasásit az ISO/IEC 29500 Transitional-nek és olvasásit az ISO/IEC 29500 Strict-nek.[7] A Microsoft kijelentette, hogy a Microsoft Office (15-ös verzió) az ISO/IEC 29500 Strict-nek mind az olvasását, mind az írását támogatni fogja.[8]”
Mondom még egyszer: itt nem az ODF-ről, hanem a Microsoft SAJÁT xml-alapú kétverziós fájlformátumáról van szó!!!
A 15. verzió 2013-ban kijött, de még abban is az OOXML Transitional az alapértelmezett formátum, és az MSO felhasználóknak fogalmunk sincs, hogy hol lehet átállítani Strict-re!! Vagyis folyamatosan ontják a “félszabványos” dokumentumokat, amit – “TERMÉSZETESEN” – csakis a MSO lehet képes százszázalékos pontossággal kezelni!
A korrektségnek tartozom annyival, hogy letöltöttem a 6.3.0 PortableApps változatát, s már 3, a megfelelően bonyolult könyvet korrektúráztam benne, s csak 1 alkalommal omlott össze. Eddig nagyon jól használható programváltozatnak tűnik. Amit megkérdeznék, hogy érdemben mi a különbség az olasz winpenpack-os X-libre és a portableapps-os változat között. Előbbi gyorsabban követi az új megjelenéseket, utóbbi kényelmesebb, mert “rátelepül” az előzőre és megtartja a beállításokat.
Elvileg – használati módot és a tudását tekintve – semmi különbség nem lehet, hiszen ugyanabból a forráskódból (a fixen telepíthető aktuális verzió forráskódjából) készül mindegyik hordozható. A nyelvi komponensek jelenléte/hiánya a különbség csupán.
És szintén elvileg: a winPenPack-verzió esetén sem lehetetlen a régebbi verzió User Profile-jával felülírni az újabb verzió első futtatáskor újonnan létrejött profilját. Tehát egyszerűen odamásolni a létrejött helyett. (Sose próbáltam…) Az User Profile könyvtár a programkönyvtáron belül keletkezik a winPenPack-os verzióban.
Köszönöm!